Ugrás a fő tartalomra

Fekete Dávid

Manóm


Annyira szeretem, amikor egymáshoz tudunk bújni.
Imádom a csókjaidat, az illatodat és a vágyaidat!
Szeretem, hogy gondoskodsz rólam
s, hogy ezt nem kell kérni!

S,  most is, itt vagy a hátamon 😚
Hallom aranyos manós szuszogásod!
Érzem, ahogyan ver pici szíved, s látom, hogy
örökre bezártál oda, s nem hagyod, hogy
kiszökjek onnan!

Otthon, amikor lefekvéshez készülődök,
mindig szaglászni kezdek,hogy érzem e
az illatodat az ágyamban.

Ha velem vagy másra nem tudok gondolni!
hisz gondolhattam volna sokszor,
sormindenke! De nem akartam,
azt az értékes időt, amit veled töltök,
nem akarom elpazarolni!

Imádom amikor velem vagy, szavakba
el sem lehet mondani, s leírni egy könyv
se lenne elég ahhoz, hogy az érzésimről,
eleget tudjak beszélni neked!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lélekszakadás: úgy gondolom, hogy mindenkiben rejtőzik egy lélekszakadásnyira elegendő történet. Olyan gondolatok és érzelmek, amiket a hétköznapi beszédben nem mondunk ki, viszont versek, és novellák formájában már annál inkább! A kötet felöleli az életem elmúlt négy esztendejét, ami akár a tied is lehetett volna, mert elsősorban nem költő vagyok, hanem egy hétköznapi lány, talán pont a te társaságodból.
A verseim felöleli az életem, ami akár a tied is lehetett volna, mert elsősorban nem költő vagyok, hanem egy hétköznapi lány, talán pont a te társaságodból.
Ha benned is ott rejtőzik valami, amit eddig még nem mertél kimondani, vagy, nem volt senki aki meghallgatná, akkor készíts egy meleg teát te is, s fogalmazd meg a mondataidat :)

Ha készen vagy, az oldalsávban találsz egy kapcsolatfelvevő fület, ott beküldheted nekem. Mert mindenkiben ott van egy lélekszakadásnyi történet.






Fanta Renáta

Sötétség
Változik a világ, S vele változok en is. Egy régi ösvény bezárult, S egy új nyílt helyette.
A sűrű szürkeséget a borús eget, Némi fény töri meg. De mégis a sötét jobban hív, Most mégsem tarthatok vele.
De az új úton is, Láthatom a sötétet. S ismét kezet fogok vele, Hogy utam vezesse.
Barátként fogadt, Most szeretőként ölelt. Karjai közül elmém menekülne, De szívem jobban vágyódik utána.
Szívemre hallgatva, El merülök az ölelésben. S elmém elnyomom, Hallgasson éppen.
De várj, mi ez? Ez nem a sötétség, Hisz fekete szárnyak fonódnak körém!


Nagy Anna

Lélekszakadás

Már hónapok óta
csak kavarognak  bennem az érzelmeim, rólad!
Ha nem vagy itt, hiányzol,
ha pedig melletted vagyok, akkor
már előre érzem hiányod!!

Már előre érzem,
pedig még ott vagy mellettem.
Még ott vagy mellettem,
S én már akkor félek,
hogy el kellesz engedned, mind a két kezem.

Még, ha nem is örökre,
csak néhány percre/lélegzetvételre.
Néhány órára/szívdobbanásra,
néhány napra/lélekszakadásra...

Tudod édes, most is:
érzem hiányod,
s ez már bizonyos,
hogy élni sem lenne erőm nélküled!

S kétségtelen, hogy
jelenléted, tekinteted,
ajkad érintése, bőröd illata,
hogy te magad, drog vagy.
Hogy te húr vagy, a gitár pedig én.
Hogy én vagyok a test, te pedig bennem a lélek.
S bár az élet, az maga az élet,
de a lélek az mi vagyunk, a szakadás,
pedig maga a búcsúzkodás.

Drog vagy szervezetemben, ez kétségtelen.